One third of humanity’s past in one video (plus a piss-take of unboxing videos)


Sok nézőmet különösen érdekli a múltbéli emberi tevékenységeknek egy nagyon kis szelete, ez pedig a harc. Természetesen igaz, az emberek harcoltak a múltban, és az is igaz, hogy ez nagyon érdekes, de az is igaz, hogy ezt nagyon keveset csinálták. A legtöbb ember nem harcolt, és még azok is, akik igen, a hivatásos katonák, még ők is azzal töltötték majdnem az egész életüket, hogy nem harcoltak. Még ha épp háborúban is voltak, az idő nagy részében nem harcoltak. Úgyhogy lehet hogy hatékonyabb lenne a részemről ha egy másik témával foglalkoznék, ami felöleli az összes emberi tevékenység egyharmadát a múltban. Bizony ám! Volt valami, amivel az emberek a múltban az összes idejüknek a harmadát töltötték! El tudod képzelni? El tudod, mert te is azt csinálod. Úgy van! Az ágyban fekvés. Nos, ebben a videóban, ezt most bevallom a nyíltság és őszinteség érdekében, termékmegjelenítés található. Viszont! hogy elhintsek egy kis érdekes titokzatosságot, feszültséget, nem leplezem le mi az, legalábbis egy darabig hogy melyik termék került elhelyezésre ebben a videóban. Bár talán érdekelhet titeket, hogy új felszerelést használok. Észre lehet venni? Ez az új kamerám, és az új hangrögzítő felszerelésemen keresztül hallotok. Úgyhogy meglátjuk hogy megy majd. Szóval.. A múltban az emberek általában sokkal nagyobb csoportokban aludtak, mint mi manapság. Például megnéztem egy antropológus nagyon érdekes dokumentumfilm-sorozatát aki utazásai során számos különböző törzzsel lakott együtt szerte a világon. Az egyik dolog, ami feltűnő volt, hogy általában elég nagy csoportokban aludtak. Egy afrikai sárkunyhót emlékszem például a törzs több tagjával osztott meg. Egy csomó ember, egymás hegyén-hátán mindenfelé, ez nekik teljesen természetes, és miért is ne lenne? Elég sokat olvastam egy csoportról a Salamon-szigetekről akiket Angliába hoztak, többek közt egy dokumentumfilm készítése céljából. Amikor vadásznak, otthon a Salamon-szigeteken mindig együtt alszanak, szinte teljesen összebújva, ezek a kemény, felnőtt férfiak! Így szokták meg, és teljesen természetesnek vették Amikor Nagy-Britanniába hozták őket, a tv-műsor készítőitől, megszokásból külön szobákat kaptak. Mert milyen gorombaság lenne gyerekként kezelni őket, és mindet egy szobába tenni? Nem, nem, ezek felnőtt férfiak, mindnek saját szobát kell adni! Ők pedig nem értették mit követtek el, hogy ilyen elbánásban részesültek? Miért választották el őket így egymástól? Persze elmagyarázták nekik, mi ezt itt így szoktuk, amire ők ezt az egyszerű kérdést tették fel: “De.. “..mi van ha valamelyikünk rosszat álmodik?” “Egyedül lenne!” Bizony. Igen, az emberek a múltban általában nem akartak egyedül lenni. A magánzárkás elkülönítést szinte minden társadalomban súlyos büntetésnek tartják. Annyira súlyosnak, hogy több modern börtönben be is tiltották, mert annyira szörnyű pszichikai hatása lehet az emberre. Így az emberek általában nagyobb csoportokban aludtak. Részben, mondhatjuk, a nagyobb szegénység miatt, több ember osztozott kevesebb épületen, de részben talán ők választották ezt, és az emberek természetes hajlama miatt. Lehetséges, hogy mi manapság Nem tudhatom biztosan. Mit tudok én? Csak egy pasas vagyok a YouTube-ról de lehetséges hogy manapság nem vagyunk olyan boldogok, mint lehetnénk, mert annyira elszigetelten alszunk egymástól. Sokra tartjuk, hogy saját otthont engedhetünk meg magunknak “A saját otthonom! Végre!” “A saját ajtóm! Végre!” “A saját szobám! Végre!” “A saját ágyam! Végre..” A lehetőség, hogy megengedhetünk magunknak saját egyéni, elszigetelt ágyunkat, a szobánkban, a házunkban, ahonnan mindenki más ki van zárva de végén egyedül maradunk, mert megengedhetjük magunknak. Talán meg van a történelmi oka, hogy miért társítjuk a magasabb státuszt a nagyobb – ha úgy tetszik – magánnyal. Mégpedig az, hogy a múltban az uradalom, a ház ura és asszonya aludt csak külön, a saját szobájukban, mindenki más csoportosan aludt a padlón a nagyterem közepe körül. De még a birtok ura és asszonya, a külön szobájukban és gyakran csak ez az egyetlen, külön igazi hálószoba volt az egész udvarházban még ők sem voltak igazán egyedül, a mi mércénkkel. Nem voltak teljesen egyedül, ott voltak persze a szolgák meg természetesen a gyerekek, a kutya, a vadászsólyom az ülőkéjén, úgyhogy a hálószobájukban elég sokan szuszognak. Bevett dolog volt, hogy a ház ura és asszonya egy emelt nagyágyon aludt, alatta pótágyak
(truckle bed vagy trundle bed) amiket görgőkön lehetett kihúzni a nagyágy alól mint egy fiókot, ezen alhattak a gyerekek, vagy a szolgák, akiknek esetleg korábban kellett kelniük mindent rendbe tenni, a helyére tolni mielőtt felébresztették az urat és úrnőt. Státuszszimbólum volt a magasabb ágyban aludni és már kikopott a nyelvhasználatból, de az ige “to truckle”(a pótágy szó eredete) azt jelentette hogy meghunyászkodik valaki előtt, aláveti magát valakinek. Úgyhogy mondhatták “Nem hódolunk be ezeknek a gazembereknek!” De már nem mondják, kikopott a használatból. MEGHUNYÁSZKODNI SZIGORÚAN TILOS
Ideje visszahozni? Úgyhogy megvolt ez a különbség egy közember közt, aki valamilyen közös hálóteremben alszik és az úrék közt, akiknek volt valamennyi intim szférája, bár messze nem annyi, mint amennyit mi megszoktunk. A magas társadalmi pozíciót az ember az ágyával is kifejezhette. Az ágyak pedig az ókorban és középkorban sokkal fontosabbak voltak, mint manapság. Ma akárki megengedhet magának egy ágyat, és a legtöbb ember ágya elég egyszerű. De egy ággyal remekül lehetett a gazdagságot hirdetni. De várjunk csak.. Az emberek miért hirdetnék manapság a gazdagságukat ágyakkal, mikor a többiek nem is nagyon látják az ágyainkat? Manapság nem fogadunk vendégeket a hálószobában, nem szoktunk, de a múltban ez másképp volt. Emlékszem, néztem a – egyébként meglehetősen jó – Leany gyöngy fülbevalóval c. filmet, ami a reneszánsz Hollandiában játszódik. És észrevehetitek, bár nem hívják fel rá különösebben a figyelmet a filmben, észre lehet venni, hogy amikor vendégek vannak náluk, mind az ebédlőasztal körül ülnek, és próbálják lenyűgözni őket a felszolgált lakomával.. A háttérben, ugyanabban a szobában ott egy hatalmas ágy. Igen, sokkal jobban szem előtt lévő, nyilvános bútor volt. De már nem, eldugtuk őket, már sokkal intimebb dolognak számít, az ágyak, alvás a mai világban sokkal privátabb. Tehát miből készültek az ágyak hajdanán? Nos, nyilvánvalóan nem kétkomponensű epoxigyantából mert az nevetséges lenne, őszintén szólva helytelen és nem is teljesen korhű anyag. Nem, a keret – nem meglepő módon – fából készült. Vas, fém ágykeretek csak sokkal később jelentek meg. Vasrugós ágymatracok legkorábban az 1860-70-es években tűnnek fel. A fakeret bevett gyakorlat nagyjából minden kultúrában legalábbis az összesben, amiről én tudok. Az ókori görögök bőröket feszítettek rá, vagy bőrszíjakat fontak össze hálóformába, amire a matracot helyezhették. Gyakran használtak erre köteleket is egészen a közelmúltig, a XX. századig. Kötelek ebbe az irányba, abba az irányba, szorosan kifeszítve, ez egyfajta hálót alkot, amire ráteheted a matracot, amin kényelmesen alhatsz éjszaka. És állítólag.. innen származik a kifejezés: “Aludj szorosan”=”Aludj jól!”
‘to sleep tight’ Mint a mondás:”Jó éjt,aludj jól, ne csípjenek a poloskák”
>Sleep well, sleep tight, don’t let the bedbugs bite

100 Comments

Add a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *